Az első magyar SF fan

Az előző bejegyzésben említettem, hogy a magazin SF sajnálatos módon csak az 50-es évek végén jelent meg Magyarországon. Ez azonban nem jelentette azt, hogy korábban senki sem ismerte.

Hugo Gernsback,[1] a „Science Fiction Atyja”, pénzügyi nehézségei miatt 1929-ben elvesztette az Amazing Stories, a világ első – egyébként általa alapított – SF magazinjának tulajdonjogát. Ez azonban nem szegte kedvét, még ugyanezen év júniusában elindította a Science Wonder Storiest, egy hónappal később pedig az Air Wonder Storiest. 1930 júniusától a kettő együtt, Wonder Stories címmel jelent meg 1936 áprilisáig (utána ezt is kénytelen volt eladni, a magazin maga Thrilling Wonder Storiesként 1955-ig létezett).

A magazin forgalmának fellendítése érdekében Gernsback és szerkesztője, Charles D. Hornig megalapította a Science Fiction League-t. Ennek tagjai a világ minden tájáról verbuválódtak, és ahol elegen voltak hozzá, lokális alszervezeteket hoztak létre. Volt legalább egy magyar tagja is e szervezetnek (SFL Member 454), Lénárd Endre Budapestről.

Lénárd jól ismert amatőr filmes volt a II. világháború előtt. Három könyve is megjelent a filmkészítésről:

1. Az amatőr mozi, Hatschek és Farkas, 1937.
2. A keskenyfilm technikája és művészete, Hatschek és Farkas, 1942.
3. Amatőrmozi tanfolyam, Hatschek és Farkas, 1943.

E könyveket ma is számon tartják a filmkészítés történetével foglalkozó bibliográfiák.[2]

Lénárd a filmekről nem csak írt, de készítette is őket, méghozzá SF témával. Kurutz Márton említ egy, A Föld halála című filmet, mely sajnos elpusztult.[3] Még két (esetleg egy) filmről lehet tudni, de csak az angol címük ismert (ld. egy kicsit később).

Lénárd nyilván lelkes híve volt a SF-nak, ezért lépett be a SFL-be. A Wonder Storiest biztosan olvasta, mivel eddig két általa írt olvasói levelet találtam a magazinban. Ennél biztosan többet írt, Mike Ashley szerint az egyik legaktívabb tag volt, számtalan hosszú és érdekes levelet közöltek tőle.[4] Az első általam is ismert az 1934 decemberi számban jelent meg.[5] Egy korábbi levélben Lénárd kritizálta Rice Ray „Today’s Yesterday”[6] című elbeszélését. Ray védekezett, és ez Lénárd válasza. Mivel valami filmes témáról volt szó, lehet, hogy Lénárdnak igaza is volt. Ray felszólíthatta, hogy írjon jobbat, mert mentegetőzött, hogy angolul nem tudna írni, ha pedig németül írná, ki fordítaná le egy ismeretlen elbeszélését? De Lénárd azért megjegyezte, hogy nem vetne el egy közös munkát – ő megírná a cselekmény vázlatát, egy amerikai író pedig megírná magát a történetet.

A második levelet az 1936 februári számban olvastam.[7] Ebben sajnálkozott az SFL-ból kizárt három tag miatt,[8] de biztosította Gernsbackot és Hornigot támogatásáról. Válaszolt egyes neki címzett levelekre is. Egy Mr. Sutcliffe-nek írta:

„Új filmem, „A végzetes hang”[9] a befejezéshez közeledik. Ez egy film hangrezonanciával elkövetett gyilkosságról, de a képek nem mutatnak semmi érdekeset. A cselekmény mindennapos környezetben játszódik, és a legizgalmasabb látvány egy kémiai labor.”[10]

Egy másik olvasónak, Mr. Bashore-nak megerősítette, hogy egyedül nem ír novellát, de bevallotta azt is, hogy Ray elbeszéléséhez készít egy folytatást. Ha elkészül, el fogja küldeni a szerkesztőnek, aki továbbíthatja egy amerikai íróhoz. Többeknek[11] válaszolva megjegyezte, hogy a filmjei sokszorosítása túl drága lenne, például „A katasztrófa”[12] című filmjénél, ami igaz 45 perces, mindez 120 dollárba kerülne.

Pillanatnyilag ennyit tudok Lénárd Endréről. A filmek készítésében Deutsch Richárd segítette, akinek a hagyatéka előkerült.[13] Nem tudom, Lénárdé megvan-e valahol, ha más nem is, de a Wonder Stories számai és levelezése mindenképpen érdemesek lennének a megőrzésre.

---

[1] Lásd Mike Ashley & Robert A. W. Lowndes: The Gernsback Days. A Study of the Evolution of Modern Science Fiction from 1911 to 1936. Holicong, PA, 2004.

[2] Carl Vincent: General Bibliography of Motion Pictures. Roma, 1972, p. 193.

[3] Kurutz Márton: „A 9,5 mm-es filmek átmentése a Magyar Nemzeti Filmarchívumban”, Filmkultúra, 2001, p. ??: „Így semmisült meg például az egyik legjelentősebb magyar amatőrfilm, az 1935-ben készült A Föld halála is, egy lengyelországi amatőrfilmfesztivál vetítésén, ahol a vetítőgép egyik görgője "bevasalta" és hosszában kíméletlenül kettévágta a 350 méter hosszú ős-sci-fit.” A cikk olvasható a neten, képekkel illusztrálva: http://www.filmkultura.hu/regi/2001/articles/essays/amatorfilm.hu.html.

[4] Ashley & Lowndes, p. 239: „There were individual members from many countries, of whom the most active was Andrew Lenard in Budapest, Hungary, who had long and interesting letters in almost every issue.”

[5] Andrew Lenard: „Mr. Lenard’s Answer, Wonder Stories 1934, december, p. 879.

[6] Wonder Stories 1934, január. Sajnos nincs meg. Az írónak csak ez az egy elbeszélése jelent meg.

[7] Andrew Lenard: „Mr. Lenard Returns”, Wonder Stories 1936, február, p. 884–885.

[8] Donald A. Wollheim, John Michel és William Sykora voltak a kizártak. Lásd Ashley & Lowndes, p. 239–240.

[9] „The Fatal Voice”-nak nevezte a levélben.

[10] Lenard, p. 884.

[11] Ezekhez tartozhat például Vernon H. Jones, aki a Wonder Stories 1934 áprilisi számában a filmjeiről érdeklődött.

[12] „The Catastrophe” angolul. Ez lehet esetleg a fentebb említett „A Föld halála”?

[13] Kurutz.

Arthur C. Clarke esete a cenzúrával

Az amerikai magazin science fiction (SF a továbbiakban) az 1950-es évek végén jelent meg Magyarországon. Ez persze nem jelenti azt, hogy korábban ne fordítottak volna le egy-egy könyvet vagy elbeszélést, például Edgar Rice Burroughs már aránylag korán ismertté vált (Tarzan és John Carter is). De úgy tűnik, hogy pulp SF-t az 1957-ben indult Univerzum magazin publikált először. Az Univerzum érdekes folyóirat volt, magyar szerzője csak minimális volt, külföldi cikkeket fordítottak magyarra. A források általában kiválóak voltak: Scientific American, National Geographic, vagy a szovjetek közül a Вокруг света. Az angol és amerikai elbeszélések is többnyire oroszból lettek fordítva. Ez időnként rejtélyes neveket produkált, például ki volt C. Lomer?[1]

A szerzők listája igen impresszív. Már 1957-ben megjelenik Arthur C. Clarke és Isaac Asimov is. A későbbiekben többször felbukkant Clifford D. Simak vagy Robert Sheckley az amerikaiak, Dmitrij Bilenkin vagy Kir Bulicsov az oroszok közül. Ettől függetlenül az Univerzum hatása csekély volt. Mint Kuczka Péter megjegyezte 1969-ben:

„Az Univerzum indulása óta folyamatosan közöl science fiction írásokat, elsősorban szovjet íróktól illetve oroszra fordított angol és amerikai szerzőktől, szinte missziójának tekinti a tudományos fantasztikus irodalom terjesztését, de az irodalomtörténészek és kritikusok vagy az »igazi« irodalom hívei elég ritkán olvassák ezt a lapot.”[2]

Arthur C. Clarke az 1957. júliusi számban jelent meg először az Univerzumban. Már az elbeszélés címe is problémás, „A számológép bosszúja” – Clarke-nak ugyanis nincs ilyen műve. Kis nyomozás után azonban kiderül, hogy ez a Fantastic Universe 1956 októberi számában jelent meg „The Pacifist” címmel. A fordítás maga azonban nem az eredetiből, hanem az orosz változatból készült.[3] Nem érdektelen összehasonlítani a három változatot.[4] Egy példa a szöveg átalakulására:

„Even the greatest strategist cannot see the picture as a whole: the Hitlers and Napoleons always make a mistake in the end.”[5]

Az orosz fordításból nem meglepő módon Hitler hiányzik:

„Даже величайшему стратегу не под силу охватить всю картину в целом. И Наполеоны, в конце концов, совершают ошибку.”

A magyar változat egy fordítási hibától eltekintve hűen követte az oroszt:

„Még a legnagyobb stratégák sem képesek arra, hogy pl. a térképet minden részletével a fejükben tartsák. Sőt, legyünk őszinték: Napóleon is követett el hibákat.”

Ennél érdekesebb az FBI hatékonyságának változása. Az angol szöveg:

„They’d all [a tudósok] been carefully screened by the F.B.I., so probably not more than half a dozen were active members of the Communist Party.”

Az orosz fordítás ennél jobb véleménnyel volt az FBI-ról, mert már csak 1–2 kommunistát hagyott meg a féltucatból:

„Всех их основательно проверило Федеральное Бюро и вряд ли больше, чем один или двое из них были настоящими коммунистами.”

Mire az elbeszélés megérkezett Magyarországra, elfogytak a kommunisták:

„Mindannyiukat alaposan megvizsgálta az FBI, s aligha volt közöttük kommunista.”

Clarke-nak nem ez volt egyetlen találkozása a cenzúrával. A 2010. Második űrodisszeia c. regényében az amerikai és az orosz szereplő beszélgetnek (először az amerikai, aztán az orosz beszél):

„–Ne mondd meg senkinek, hogy tőlem tudod: ettől féltünk. De folytasd!

–Ami baj veletek történt, velünk is megtörténhet, és mind ott állunk, ahonnan elindultunk, vagy még ott sem.”[6]

Ez így elég ártalmatlannak látszik, de érdekesen alakul az eredetivel való összehasonlítás:

„–Don’t let anyone know I told you we were afraid of that. But do go on.

–Because my bosses are just as stupid and shortsighted as yours, they want to go it alone. Which means that whatever went wrong with you may happen to us, and we’ll all be back to square one – or worse.”[7]

A 2010-et először 1984-ben olvastam angolul. Rögtön kiváncsivá tett, hogy mi lesz a „hülye és rövidlátó” szovjet vezetők sorsa a magyar fordításban. Nem csalódtam, mint a fenti idézet mutatja, a cenzúra nem aludt. Ami meglepő, hogy a 2004. évi új kiadásból is kimaradt a mondat…

A nyolcvanas évek végén lehetőségem nyílt Kuczka Pétert megkérdezni az esetről. Válasza szerint „megcsúszott az írógép”. Ezt nyílván senki se hiszi el, én se hittem, így végül Kuczka a Техника-молодежи példáját hozta fel. Eszerint az említett újság nem hagyta ki a fenti mondatot, és azóta új szerkesztői vannak. A Galaktikának viszont maradt a szerkesztője. Ezt a választ már el kellett fogadni.

Az internet aztán lehetővé tette az eset ellenőrzését – nem mintha kétségbe vonnám Kuczka történetét, de jobb mindent ellenőrizni. Mint kiderült, Kuczkának igaza is volt, meg nem is. Annyiban igaza volt, hogy két részlet után (1984 február–március) az újság megszüntette a közlést, és májusban már nem V. D. Zaharcsenko volt a főszerkesztő.[8] Viszont az orosz változat se emlegette az idióta és rövidlátó főnököket!! – tehát ez nem lehetett a kirúgás oka.

„–Между нами, этого-то мы и боялись. Но продолжай.

–Мое начальство, по всейвидимости, ждать вас не собирается. А раз так, на нашу экспедицию могут обрушиться те же беды, что и на вашу.”[9]

A májusi számban még megemlékeznek a félbehagyott sorozatról, ha csekély orosz nyelvtudásom nem hagyott cserben, akkor a félbeszakítás okát nem említették.

Természetesen nem csak Clarke-ot cenzúrázták, sőt, a jelek szerint még most se szűnt meg az önkényes kihagyások gyakorlata. Sohár Anikó írta a 90-es évekről:

„A fordításra kiválasztott művek általában nem a forradalmian új, igazán eredeti, elgondolkoztató alkotások, hanem a hagyományos világrendet megerősítő, banális történetek, s ha mégse, akkor a fordítás során veszítenek újszerű, elmélkedő jellegükből, hogy alkalmasabbá váljanak hazai fogyasztásra, egy ilyen, szélsőséges eset C. J. Cherryh Gate of Ivrel (Ivrel kapuja) c. regénye, aminek hozzávetőlegesen egyharmad részét kivágták. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a kihagyásokban, módosításokban mekkora részt kap a fordítói öncenzúra (pl. káromkodások, szókimondó szexualitás), illetve a kiadói, esetleg terjesztői kívánalmak.”[10]

---

[1] Keith Laumer.

[2] Kuczka Péter: „Pillantás a jövőbe. I. A Science Fiction Magyarországon”, Könyvtáros 19, 737–742, 1969.

[3] Артур Кларк: „Пацифист”, Знание-сила 1957, 1. szám. A fordítók egyike, Igor Mozsejko a későbbiekben Kir Bulicsov néven jelentős íróvá vált.

[4] Az orosz fordítás megtalálható a http://oldsf.ru/mastera-zarubezhnoi-fantastiki/artur-klark/patsifist.html honlapon, az eredetit a Tales from the “White Hart” c. kötetből használtam (New York, 1981, pp. 53–63).

[5] Tales, p. 55.

[6] Clarke, Arthur C.: 2010. Második űrodisszeia, Budapest, 1985, p. 13. Érdekes módon a hiány bentmaradt az új kiadásban: Arthur C. Clarke teljes űrodisszeia univerzuma, Szeged, 2004, p. 274.

[7] Clarke, Arthur C.: 2010 Odyssey Two, London, 1983, p. 21.

[8] Az augusztusi számnak már van új főszerkesztője, egy bizonyos Sz. V. Csumakov.

[9] Артур Кларк: „2010: Одиссея-2”, Техника-молодежи 1984, február, p. 56.

[10] Sohár Anikó: „Importált kulturális javak: a populáris műfajok fordítása”, Modern Filológiai Közlemények 2, 5–13, 2000.